Rólunk

  • Mayer Móni

  • Gere Viki

Legfrissebb bejegyzések

  • Áttörés

    2018. június 14.
  • Szeretet bebugyolálva

    2018. január 25.
  • Édes élet! Édes?

    2018. január 18.
  • Az első háromnapos örömünnepünk

    2018. január 11.
  • Vigyáznak ránk

    2017. december 24.

Visszajelzések

  • Gabriella: Kedves Móni és Viki! Először is nagyon hálás vagyok, hogy rajtatok keresztül megismerhettem egy új világot. Négy szomatodráma játékon vettem részt, és gyökeresen megváltozott a gondolkodásom, az emberekhez való hozzáállásom, és kitágult az ...
  • Zsuzsi: Az idei, kéthetes nyári szabadságomhoz testileg-lelkileg lefáradva, kimerülten érkeztem. Egy hosszabb szabadság a töltődés és a jól megérdemelt pihenés ideje; ha fáradtan kezdi is az ember, de várakozással, „Élményekre fel! ” felkiáltással ugrik bele. Én ...
  • Mariann: „…ahogy kézen fogtál, és nagyon érezve, mikor mennyire vagyok képes rá, úgy vezetve, kísérve, támogatva, előttem, mellettem, mögöttem, nem húzva-rángatva, de szeretettel körbeölelve tetted és teszed, jössz velem a változásokon keresztül, türelemmel ...
  • További visszajelzések

Mayer Móni

Mióta az eszemet tudom, az Életigenlés, a Kíváncsiság, az Ismerkedni és Kapcsolódni vágyás igénye lelkesít mindenben, amit a földi lét elém hoz.

Eddigi tapasztalataimmal a hátam mögött meggyőződésemmé vált, azért születtem a világra, hogy napról-napra megtanulhassak egyre jobban szeretni, közelebb kerülni ahhoz a minőséghez, amely létrehozta a világot, amiben mindnyájan együtt élünk.

Karinthy alábbi sorai mindig mélyen érintik bennem ezt a meggyőződést:

"Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak,
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanúskodom a napról, hogy ragyog.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,"

Születésemtől fogva rengeteg lehetőségem nyílt megtapasztalni, milyen mély hatást gyakorolnak ránk azok a kapcsolódási, kapcsolati minőségek, amelyekben az életünk során részünk van.

A tapasztalataim révén arra jutottam, óriási jelentősége van annak, hogy emberként hogyan bánunk önmagunkkal és egymással.
Már gyerekkoromban felmerült bennem a kérdés - persze nem ilyen összeszedetten, hanem inkább tétován és bizonytalanul -, ugyan mitől függ a hangulatunk, miért van, hogy az egyik percben szeretettel, kedvességgel, nyitottsággal, míg egy másikban zárkózottan, indulatosan, elutasítóan fordulunk egymáshoz, pedig minden pillanatban ugyanazok az emberek vagyunk.
Mivel én is - mint szerintem mindenki más - szeretetteli, biztonságos kapcsolódásokra vágytam, borzasztóan iparkodtam megtanulni, hogyan kell viselkednem ahhoz, hogy a környezetem örüljön nekem, és akik körülvesznek, szívesen legyenek velem.
Ez különösen fontos volt a számomra, mert életem első két hónapját inkubátorban, az óvoda és az általános iskola idejét nevelőotthonban töltöttem, így komoly hiányom volt a családommal való természetes kapcsolódásból. Kevés szeretet, törődés, érintés, minőségi, mély odafigyelés jutott nekem ezekben az időkben.
Viszont szidásból, rendre utasításból, teljesítendő feladatokból és gyerekként nehezen feldolgozható helyzetekből akadt bőven.
Szerencsére sose hagyott el az igény valami más minőségű életre, és a hitem is megmaradt abban, hogy egyszer majd lehet másképpen is.

Így váltam az életet szerető, eleven,, kíváncsi, gyakran túlbuzgó gyerekből a sok-sok kétséggel és nehézséggel együtt is az életben alapjában bízó, legtöbbször nyitott szívű felnőtté.

19 évesen úgy döntöttem, gyógymasszőr leszek. Bár akkor még nem tudtam, mi hív erre az útra, ez a döntés bőven adott lehetőséget a legkülönbözőbb fizikai állapotokban és élethelyzetekben lévő emberekkel való kapcsolatteremtésre abban a minőségben, amit mindig is fontosnak tartottam.
Rengeteget tanultam tőlük, róluk és az Emberi létről általában.
Abban az időben különösen sokat, amikor az életük végefelé tartó betegekkel lehettem. Megajándékoztak az érzéseikkel, a bizalmukkal, a kéréseikkel, közel engedtek magukhoz.
Mellettük tanultam meg mélységesen tisztelni az Életet, köztük ébredt fel bennem az igény, megbecsülni minden földi pillanatomat és a másokéit is.

Mondanom sem kell, egyre kíváncsibb lettem arra, hogyan is él valójában az ember, mi irányítja a viselkedését, mire törekszik, igazából mit szeretne, mit keres. Az évek során az derült ki számomra, hogy szeretetteli, őszinte kapcsolatokra, együttműködésre vágyunk. Milyen érdekes, hogy ugyanoda lyukadtam ki, mint amiben gyerekkoromban mindvégig hittem...

Felfedező utamon egyre jobban kezdett érdekelni, vajon mitől kerülnek a vendégeim olyan fizikai és lelki állapotba, amiben a kezelések során találtam őket.
Ezért szántam rá magam, hogy továbbképzéseken vegyek részt.
Talpreflexológiát, thai és kínai masszázst tanultam, megtapasztaltam és elsajátítottam a ringató kezelés technikáját.

A test és a lélek kapcsolatához, a Kineziológia, a Családállítás, az Élő Önvizsgálatok és a szomatodráma módszer megismerése során hosszú évek alatt összegyűlt tapasztalásaim kísérnek napról-napra közelebb.

Meggyőződésemmé vált, ha nyitott kíváncsisággal, szeretettel fordulunk önmagunk és a világ felé, felfedezve Emberi működésünk természetét, lehetőségünk nyílik olyan együttműködő kapcsolatok kialakítására, amelyek nagy mértékben segítenek minket az életünkben, személyes folyamataink megélésében és a tiszta kommunikációban.

Ha úgy érzed, te is szívesen kerülnél szeretetteli, közvetlen kapcsolatba önmagaddal és a környezeteddel, ha kíváncsiság ébredt benned az emberi működés, az emberi természet iránt, ha nyitottság van benned a szeretet szemével nézni a téged foglalkoztató fontos témákra, ha örömmel keresnél az eddigiektől eltérő új nézőpontokat, lehetőségeket, a tanulmányaim és az élettapasztalataim mentén szeretettel látlak és kísérlek a folyamatodban, amivel hozzám érkezel.