Legfrissebb bejegyzések

  • Áttörés

    2018. június 14.
  • Szeretet bebugyolálva

    2018. január 25.
  • Édes élet! Édes?

    2018. január 18.
  • Az első háromnapos örömünnepünk

    2018. január 11.
  • Vigyáznak ránk

    2017. december 24.

Visszajelzések

  • Kata: Én nagyon sokat játszottam egyéniben Vikivel. Volt, hogy hetente-kéthetente találkoztunk, és együtt térképeztük fel a benső világomat. Mindig azt éreztem, hogy bármilyen témát, problémát hozhatok, odafigyeléssel, gyengéden kísér. Bármilyen állapotomban ...
  • Józsi: 2017. májusi elvonulás: Tényleg nagyon jó volt. Ajánlom mindenkinek aki csak létezik és létezni akar. Én már holnap visszajönnék.
  • Kriszti: Olvashatok rengeteg okos gondolatot, magammal csak emberek között találkozhatok. Az elvonulás nagyon meleg, biztonságos fészek ehhez a találkozáshoz, hogy utána a hétköznapokban szabadabban, magabiztosabban tudjak szárnyalni.
  • További visszajelzések

"Nicsak ki beszél?" - párbeszéd a szeretetteli együttműködésért (2 napos SzívTér csoport + 3 egyéni konzultáció)

A kommunikáción keresztül lehetőségünk nyílik önmagunk és egymás megismerésére, megértésére. Felnőttként nyitottan és elfogulatlanul fordulhatunk érzéseinkkel, gondolatainkkal, tetteinkkel élethelyzeteink tisztánlátása felé.

A szabad önkifejezés képessége, mely kisgyermekkorunkban természetes működésünk, szép lassan elhomályosodik felnőtté válásunk során. Az életünkben jelenlévő szülőfiguráktól a támogatás és a bíztatás mellett megkapjuk az első tiltásokat, elmarasztalásokat az érzéseink kimutatásakor, például megtanuljuk, hogy ne sírjunk, ha valami fáj. A túlirányítás vagy túlgondoskodás szintén hátráltat minket a természetes képességeink megismerésében, megélésében és a saját tapasztalatok megszerzésében. Így alakulnak ki az előítéleteink, melyek tapasztalás nélküli meggyőződések emberekről, helyzetekről. Megszokjuk, hogy szüleink, tanáraink és más tekintélyszemélyek rólunk alkotott véleménye, minősítése határoz meg minket. Elhisszük, hogy ezek igazak, elválaszthatatlanok tőlünk, mi ezek vagyunk. Ettől kezdve tudattalanul úgy alakítjuk viselkedésünket, véleményünket, hogy azokkal a fent említett szülőfigurák kedvébe járjunk, ezzel biztosítva a számunkra fontos közösségekhez való odatartozás lehetőségét. Például a család, iskola, baráti társaság, majd később párkapcsolat, munkahely... stb.

A két nap során az egyéni és páros gyakorlatok segítségével minden résztvevőnek lehetősége nyílik ismerkedni viselkedési és kommunikációs mintáival, ezek eredőjével, kísérletezhet megtalálni a valódi önkifejezést segítő új, saját mintákat.

Az első csoportban kaptunk egy kérdést: „Mire jó, hogy ezzel foglalkozunk?”. Ez a kérdés mutatta meg nekünk, mennyire fontos az embereknek látni, hogy egy-egy ilyen felfedezés hogyan tudja segíteni a mindennapi életüket, kapcsolódásaikat. Összeszedtük a mi válaszainkat egy csokorba:

  • Felismerhetjük, hogy egy számunkra nehéz, rendezetlen, tisztázatlan vagy kényelmetlen helyzetben megélt viselkedési vagy kommunikációs mintánk honnan ered. Ráláthatunk, hogy a jelen pillanatban már nem abban az élethelyzetben vagyunk. Lehetőségünk van lépéseket tenni azért, hogy meggyógyítsuk magunkban azt a gyermeket, aki a minta kialakulásának körülményeit megélte. Így különválaszthatjuk a régi és az aktuális élethelyzetünket és kialakíthatunk ez utóbbihoz egy új viselkedési formát.
  • Felismerhetjük, ha a saját elképzeléseink, feltételezéseink nem egyeznek a valósággal.
  • Visszatalálhatunk a szabad önkifejezés természetességéhez. Ezáltal könnyebbé válhat annak a megosztása, ami éppen bennünk zajlik, velünk történik, ahelyett, hogy a másikat hibáztatnánk, elmarasztalnánk egy adott helyzetben.
  • Bátran kifejezhetjük szükségleteinket, igényeinket és őszinte, szívből jövő választ adhatunk egy felénk irányuló kérésre, kérdésre.
  • Egyre nyitottabbá válhatunk mások helyzetének megértésére, elfogadására és megérezhetjük, hogy a helyzete elfogadása nem egyenlő a vele való egyetértéssel.
  • Felismerhetjük, hogy a másik ugyanúgy a saját történetei alapján reagál a velünk való kapcsolódásában.
  • Rendezhetjük kapcsolatainkat, együttműködővé válhatunk az életünk összes területén.

A kis létszámú csoport, maximum 6 fő, lehetőséget biztosít arra, hogy mindenki a saját életéből vett példákon keresztül tudjon önmagával kapcsolatban a lehető legtöbb felismeréshez jutni.

Minél többet gyakorlunk, annál inkább megismerhetjük az emberi működés rejtelmeit, annál könnyebben ki tudunk keveredni a helyzetek sodrásából és valóban az aktuális szituációra koncentrálva fogunk önmagunkra és egymásra figyelni. Megelőzhetjük a félreértéseket, felülvizsgálhatjuk elképzeléseinket, elcsendesíthetjük ítélkezéseinket. Egy mondatban összefoglalva, ez a két nap a kommunikációnkon keresztül segíti megérteni és átérezni a bennünk és környezetünkben zajló folyamatokat.

A két napos csoportban töltött tapasztalatszerzés mellé három egyéni konzultáció tartozik, alkalmanként 90 percben, igény szerint személyesen, vagy videóhívás keretében. A konzultációk utánkövetésre szolgálnak, segítenek a személyes témák feldolgozásában, a megnyílt új lehetőségek mindennapi életbe való átvezetésében.