Visszajelzések

  • Zsuzsi: Az idei, kéthetes nyári szabadságomhoz testileg-lelkileg lefáradva, kimerülten érkeztem. Egy hosszabb szabadság a töltődés és a jól megérdemelt pihenés ideje; ha fáradtan kezdi is az ember, de várakozással, „Élményekre fel! ” felkiáltással ugrik bele. Én ...
  • Gabriella: Kedves Móni és Viki! Először is nagyon hálás vagyok, hogy rajtatok keresztül megismerhettem egy új világot. Négy szomatodráma játékon vettem részt, és gyökeresen megváltozott a gondolkodásom, az emberekhez való hozzáállásom, és kitágult az ...
  • Tamás: Életem első szomatodráma "játékán" vehettem részt Viki és Móni vezetésével, akik végtelen szeretettel, alázattal és magas szintű szakmai hozzáértéssel kezelték az esetemet. Az elmúlt öt évemet intenzív önismereti munkával töltöttem, őszintén szólva nem ...
  • További visszajelzések

Testi mese

2017. szeptember 15. - Szerző: Mayer Móni

Pedig a testünk, mindannyiunk teste itt a földön maga a csoda, bármilyen állapotban van, bárhogy is néz ki, hiszen minden testrészünk, szervünk, porcikánk, sejtünk mesél. Rólunk mesél, önmagunknak és a világnak.

Masszőrként több mint húsz éve, napról napra abban a megtiszteltetésben élek, hogy az emberek megmutatják nekem, rám bízzák a testüket. Sokan felszabadultan, könnyedén teszik ezt, viszont akadnak bőven olyanok is, akik eleinte erős tartózkodással, szorongással, szégyenkezéssel vágnak bele, mert úgy hiszik, az ő testükkel valami baj van, hát rejtegetni, takargatni kell...

Nem is értik, hogy tudok ilyen szeretettel bánni azzal a szerintük túl sovány, túl kövér, túl kicsi túl nagy most éppen sajnos szőrös - mert nem volt idő… -, edzetlen, izzadós, vagy így-úgy betegnek megélt testtel. Nagyon értem, miről beszélnek, hiszen magamat is ismertem hasonló hozzáállásúnak. Sőt, ezt az egész listát volt alkalmam megtalálni magamban életem egy-egy szakaszában. Mindet! Ráadásul még bővíteni is tudnám a felsorolást a saját szempontomból.

Kicsiként ügyesen megtanultam felvenni azokat az ideális testképről kialakult társadalmi elképzeléseket, amikkel a környezetem bombázott, ahogy ez már egy gyerek természetéből fakad. Csak ettől egyre kevésbé tudtam jól érezni magam a testemben. Érdekes, ennek ellenére se jöttem rá hosszú ideig, hogy valami nagyon mélyen gyökerező tévedés mutatkozik meg a rendszerben. Inkább elfogadtam, mert túl sokan gondolkodtak hasonlóan, ezért semmiképp se akartam kilógni a sorból, annak ellenére se, hogy rosszul éreztem magam benne.

A munkám és más élettapasztalataim során azt vettem észre, hogy mindazt a szeretetteli odafordulást, törődést, amire a testem vágyik tőlem és a szeretteimtől, odaadom azoknak, akikkel találkozom, csak magamat felejtem ki.

Az erre való ráébredéshez vezető utamon a szomatodrámával való találkozás az egyik legjelentősebb állomás volt.

A játékokon keresztül nagyon fontos és mélyen érintő tapasztalásra tettem szert. Felfedeztem azt a szépségesen egyszerűt, hogy a testünk nem attól érzi “jól” magát, ha méregetjük, ítélgetjük, erővel kényszerítjük alakulásra, formálódásra, szépülésre, gyógyulásra, miegymásra, mert attól csak szenved. Szenved, mert nem őt látjuk, halljuk, érezzük, tapasztaljuk, csak a róla szóló hiedelmeinket, elképzeléseinket kergetjük, és közben maga a testünk, aki otthont ad a léleknek, mindennek, amik Emberként vagyunk, nincs sehol. Pedig a testünk, mindannyiunk teste itt a földön maga a csoda, bármilyen állapotban van, bárhogy is néz ki, hiszen minden testrészünk, szervünk, porcikánk, sejtünk mesél. Rólunk mesél, önmagunknak és a világnak. Magában hordja minden élettapasztalatunkat, felhívva a figyelmünket azokra a dolgokra, amelyek fontosak számunkra, lehetőséget nyitva a velük való közvetlen, ítélkezés mentes, szeretetteli találkozásra.

Ezek a találkozások azok, amelyek gyógyítgathatnak minket azáltal, hogy egyre közelebb visznek bennünket önmagunkhoz és egyre távolabb attól a tévedéstől, hogy valami elfogadhatatlan baj lenne velünk.

Ha szívesen megtapasztalnád a testeddel való találkozásnak ezt a minőségét, szeretettel várunk következő SzívTér Szomatodráma Napunkra!

Budapest: szeptember 30.

Hódmezővásárhely: szeptember 24.