Visszajelzések

  • Vera: Az augusztusi 4 napos elvonulás margójára: Elfogadás, biztonság, rugalmasság és határozottságFantasztikus 4 napunk volt az augusztus elvonuláson. Gyakorlatilag úgy indultam neki, hogy most épp nincs olyan témán, ami nagyon foglalkoztatott volna. Miért is ...
  • Kata: Én nagyon sokat játszottam egyéniben Vikivel. Volt, hogy hetente-kéthetente találkoztunk, és együtt térképeztük fel a benső világomat. Mindig azt éreztem, hogy bármilyen témát, problémát hozhatok, odafigyeléssel, gyengéden kísér. Bármilyen állapotomban ...
  • Andi: Köszönöm Viki azt a fel sem sorolható sok mindent, amit kaptam Tőled. Finom, de határozott terelgetésed mindig pont annyit és akkor adott, amikor és amennyit kellett, és be tudtam magamba fogadni. Olyannyira ránk tudtál hangolódni, hogy ez még nagyobb ...
  • További visszajelzések

Áttörés

avagy szőnyegen innen és túl

2018. június 14. - Szerző: Gere Viki

Nagyon sokszor előfordult velem, amikor egy-egy csoport programon voltam, hogy kollégák, résztvevők is két külön világról beszéltek. A szőnyeg-színpad világáról és a való világról.

Ez valahogy nekem már akkor is disszonáns volt. Én mindig azt támogattam és tanítottam is, hogy, ami a szőnyegen (a játék terében) megmutatkozik, az a mindennapi életünkből ered, hatása van a párkapcsolattól a munkahelyi történésekig mindenre, ami az életünkben fontos szerepet játszik. Tehát amit a szőnyegen meg-, és átélünk, amilyen tanulságokat begyűjtünk egy adott témában azt éppúgy átültethetjük, témától függetlenül, a mindennapi élethelyzeteinkre is. Ezzel kapcsolatosan szeretnék megosztani egy hatalmas élményt, ami a napokban ért minket Mónival.

Egy nagyon kedves kliensünk döbbenetes elkötelezettséggel foglalkozik a belső világának rejtelmeivel, bátran, nyitott szívvel jön egyéni és csoport folyamatainkba, illetve más módszerek képviselőihez is. Ahogy a szíve nyitottan fogadott eddig mindent, ami megmutatkozott a foglalkozások alatt, az elméje nehezen tudta követni és folyamatosan olyan gondolatai voltak, amelyek arra a szétszakítottságra utaltak, hogy van a szőnyeg világa és a való világ.

Mi minden alkalommal úgy bocsátjuk útjukra klienseinket, hogy figyeljék mindazt, ami történik velük a mindennapjaikban, vegyék észre, hogy az az átalakulás, ami elindult a szőnyegen hol mutatkozik meg az életük bármely területén. És itt a bármelyen elég jelentős hangsúly van. Így tettük ezt minden alkalommal vele is. Nemrég volt egy telefonbeszélgetésünk egy adott témában, amelyben mindhárman részt vettünk és Mónival tátott szájjal hallgattuk (még jó, hogy nem videofonáltunk...), ahogy az eddig megszokottól eltérően egy igazi felnőtt nővel folytattuk a beszélgetést, aki éppen arról számolt be, hogy az elmúlt alkalommal megéltek hogyan mutatkoztak meg az életében. Az életének olyan területén, ami tényleg a hétköznapok része. Konkrétan tankolás közben. Majd kiderült, hogy más olyan mindennapi események is történtek vele, például orvosnál, ahol szintén hasznosította azt, amit a szőnyegen átélt, megérzett, megértett. Egyszerűen felnőtté vált lélekben is.

Tátott szájunk mellett még a meghatottság könnyei is kicsordultak szemünkből, mert ahogy a végén kimondta ő maga is, abban az élményben volt részünk, hogy most értette meg, érezte meg, a szőnyeg és a való világ egy és ugyanaz. Hogy mindaz, amit megélünk a szőnyegen, hogyan ültethető át a mindennapjainkba, teljesen hétköznapi cselekedeteinkbe. Azt is, hogy az élet bármely területéről legyen szó, amíg ez az átalakulás nem történik meg, addig csak aszerint tudunk reagálni, amit otthonról hozunk, amit gyerekként megtanultunk. Sokszor ez kiválóan működik, viszont például, ha a szüleink gyerekként kezelnek minket felnőtt korunkban is, nem tanítják meg nekünk a saját érdekeinkért való fellépést, nem mutatják meg azt, hogy a mi elképzelésünk is lehet helyes, nem engednek elesni minket, hanem már az esést megelőzően segítenek nekünk azzal, hogy megcsinálják, eldöntik helyettünk, ami a mi feladatunk lenne, akkor ez lesz az az alap működési minta, amit magunkkal viszünk. Olyan társat választunk, aki mellett nem lehet „jó” az, ahogy mi szeretnénk, aki mellett nem tudunk kibontakozni, kísérletezni az élettel. Aki mellett ugyanúgy gyerekek maradunk.

Egy ilyen felnőtté válást kísérni, kívülről megélni csodálatos érzés. Természetesen mind a ketten azonnal visszajeleztük neki mindazt a változást, amit a beszélgetés során meghallottunk, ezzel támogatva a belső folyamatát.

Lehet ezek után még kérdés, hogy van-e szőnyegen innen és szőnyegen túl?