Visszajelzések

  • Józsi: 2017. májusi elvonulás: Tényleg nagyon jó volt. Ajánlom mindenkinek aki csak létezik és létezni akar. Én már holnap visszajönnék.
  • Kata: Én nagyon sokat játszottam egyéniben Vikivel. Volt, hogy hetente-kéthetente találkoztunk, és együtt térképeztük fel a benső világomat. Mindig azt éreztem, hogy bármilyen témát, problémát hozhatok, odafigyeléssel, gyengéden kísér. Bármilyen állapotomban ...
  • Andi: Eredetileg az idei évi célom az volt, hogy mint vezető fejlesszem magam. Ehhez azonban – rá kellett jönnöm – elengedhetetlen, hogy saját magamat alaposabban megismerjem. A magunkkal való szembenézés, a belső utazás viszont nem egyszer ijesztő és ...
  • További visszajelzések

Az első háromnapos örömünnepünk

szilveszteri élménybeszámoló

Együtt voltunk. A 8 évestől az 51 évesig. Minden játékot és játékos gyakorlatot közösen csináltunk végig. Együtt nevettünk, a felnőttek segítették a gyerekeket és volt, amikor a gyerekek segítették a felnőtteket.

Izgalmas volt olyan feladványokat találni, amik a felnőtteknek nem voltak túl egyszerűek de a gyerekek bicskája sem tört bele a megfejtésbe. A három csapat kialakítása rögtön feladat elé állított minket Mónival. Végül úgy döntöttünk, hogy azokat a meséket használjuk, amiket mi felnőttek még jól ismerünk és bíztunk abban, hogy ezeknek a meséknek a szeretete volt olyan erős, hogy az Y-osok (Y generáció: 5 évtől 13 éves korig és az Z-sek (Z generáció: 13 éves kortól 23 éves korig) is elraktározták részleteiben. Így történt, hogy a Piroska vendégház egy órára a rejtélyek birodalmává változott. Eldugtunk lencsét, cipőt, hamut illetve tükröt, kukát és almát, majd puskát, kosarat és kedvenc háziasszonyunkat, Piroskát. Gondoljuk, hogy nem igényel sok töprengést a három csapat nevének megfejtése.

Miután mindenki a talált kincsével visszaért a közösségi térbe és jól kitalálták, hogy melyik mesébe tartoznak, el is indult a csapatok közös élete. Úgy szerveztük, hogy mindhárom nap legyenek egyéni és csapatos megoldandó feladatok is. Öröm volt nézni első délután, ahogy kicsik és nagyok válogatnak az újságokból már előre kivágott képekből, illetve ollóval a kezükben bújják a képesebbnél képesebb magazinokat. Így történt, hogy mindenki megtalálta mindazt, ami kifejezte a 2017-es évét. Voltak, aki képekkel, voltak, akik rajzokkal, szavakkal alkották meg saját plakátjukat. Megható volt jelen lenni abban, hogy a gyerekek is éppoly lelkesen szorgoskodtak és ugyanolyan szívesen mutatták be az egész csoportnak művüket, mint ahogy ezt a felnőttek tették. Ahhoz, hogy a csapattagok jól összemelegedjenek az első estére egy Activity partyt hirdettünk meg. Születtek fantasztikus rajzok, amiknek közük nem volt a feladványhoz, mégis kitalálták a csapattagok, illetve nagyon vicces pantomimokkal is találkoztunk a „mutogatós” részben. Miután a hasizmaink jól elfáradtak a rengeteg nevetéstől, mindenki mosolyogva tért nyugovóra.

Másnap délelőtt izgalmas feladat várta a résztvevőket. Csapatonként egy-egy kalitkát kellett készíteniük a domaszéki Kalitkakészítő Világbajnokság keretein belül. Ehhez mindössze papírt, ragasztót, ollót és vonalzót használhattak. Azt azért „megengedtük”, hogy ha szeretnék, rajzzal ékesítsék a kalitkákat. 3 csodaszép alkotás születette meg, nagyon kreatív ötletek kerültek megvalósításra.

A kalitkakészítő világbajnokság három győztes alkotása :)

Az ebéd utáni időben minden csapat elkészítette az óév búcsúztató versét, illetve az újév köszöntő meséjét. Így ültünk le vacsorázni és már nagy izgalommal vártuk az esti játéksorozatot. Az év utolsó négy óráját játszva, nevetve töltöttük. Volt lufiborotválás, székfoglalós és hangfelismerős játék. Emlékeztek még az újságos fejrecsapósra? Na, annak is nagy sikere volt. Mindenki kitalált egy becenevet magának és a középen álló igyekezett időben a megszólított fejére csapni miközben egymás becenevét mondogattuk. A legviccesebb az volt, amikor hirtelen valaki a középen álló nevét kezdte mondani. Próbáltátok már kipeckelt szájjal például azt mondani, hogy „kék a kökény, kék a káka”, vagy „az ipafai papnak fapipája van”? Mi ilyeneket mondogattunk és igyekeztünk kitalálni, hogy kinek milyen mondat jutott. Érdekes volt, hogy az egyik anyuka a kisfia felismerhetetlen hangfoszlányaiból egy pillanat alatt rávágta, hogy a „mit sütsz kis szűcs”-öt próbálja gyermeke kimondani. Lám, mit tesz, ha egy anyuka már baba korában is megérti a gyermeke nyelvét. Több más ügyességi feladat után egyszercsak közeledett az éjfél és meghallgattuk az óév búcsúztató verseket. Éjfél után a gyerekek örömére kibaktattunk a pusztába és mi is fellőttünk pár tűzijátékot az újév köszöntő mesék meghallgatása előtt. Az új év első napján egy jó késői reggelit követően összeszedtük, hogy mit szeretnénk másképp csinálni ebben az évben, mint eddig. A fogadalomtételek elmaradtak, helyükbe lépett a változtatás lehetősége. Az egyéni gondolkodás után a családok összeültek és mindenki kérhetett segítséget a többiektől abban, amit ebben az évben tervez megvalósítani.

Természetesen mi is lencsét ebédeltünk, majd lezárva a három napos örömünnepünket búcsút vettünk egymástól. Éhesek nem maradtunk, csak egy kicsit álmosak.

A sok-sok játék és közös élmény mellett ez a három nap adott valami olyat, ami mindkettőnket nagyon megérintett Mónival.

Azóta is többször emlegetjük, hogy mennyire jó volt átélni a közös játékokban azt az összetartást, együttműködést, ahogyan mindannyian jelen voltunk. Mindenki örömét lelte abban, amit csináltunk. Széthúzásnak, veszekedésnek nyoma se volt.

Mikor megszületett az ötletünk, hogy létrehozzuk ezt a 3 napos „örömünnepet”, legfőbb célul azt tűztük ki, hogy ezeket az értékeket tapasztalhassuk meg együtt.

Átélhessük, milyen sokat ad az emberi kapcsolatok alakulásához, ha ebben a minőségben töltjük az időt.

Úgy tűnik, valóra vált az álmunk. Bízunk benne, hogy a közös élmények mindnyájunk számára adtak egy kis útravalót a további élethez, nyitottak néhány új lehetőséget az önmagunkkal, a szeretteinkkel és egyáltalán a világgal való kapcsolódásban.