Visszajelzések

  • Kriszti: Okos gondolatokért, megoldásokért jöttem, de érzéseket kaptam. Hálás köszönet annak a megtapasztalásáért, és megéléséért, ahogy a szomorúságból boldogság lesz. Köszönöm,
  • Mariann: Bámulatos, ahogy Viki együtt rezgett a csoporttal, ahogy bátran váltott az eszközök és módszerek között attól függően, a helyzethez és az egyénhez melyiket érezte megfelelőbbnek az adott pillanatban. Nagyon jól ráérzett, mikor kell megállni egy ...
  • Viki: Felejthetetlen élmény! Valódi katarzis. . .
  • További visszajelzések

Első két lépés

avagy a 6 nap 6 lépés első élményei

Mikor elszánjuk magunkat, hogy megtegyük az első lépést valami fontos dolog felé az életünkben, sokszor nem is sejtjük, mennyi lelket melengető élménnyel ajándékoz meg minket, ha meglépjük.

A múlt hétvégén bőven nyílt alkalmunk személyes tapasztalatokat szerezni erről a lehetőségről, amikor is Hódmezővásárhelyen debütált a 6 nap, 6 lépés csoportunk. Az első két nap során mélyen megindító személyes folyamatokban adhattuk a figyelmünket önmagunknak és egymásnak.

A csoport hamar összehangolódott, kialakult az a bizalmi légkör, amely szükséges ahhoz, hogy a résztvevők szívesen osszák meg egymással az őket mélyen érintő személyes dolgaikat. Ez az összehangolódás az első fontos lépés egy csoport életében. Vezetőként, mindig nagyon hálásak vagyunk, amikor szinte varázsütésre létrejön ez a meghitt, szívet nyitogató hangulat. Persze az önmagunkra és egymásra figyelést nagyban elősegítik azok a bemutatkozások, első játékos gyakorlatok, amelyekkel indítjuk akár az elvonulásainkat, akár a több napos csoportjainkat. Így történt ez most is.

Izgalmas volt megtapasztalni, hogyan mutatják be önmagukat a résztvevők egy általuk kiválasztott és szeretett személy szemüvegén keresztül. Ezzel a gyakorlattal, máris megérezték a csoporttagok, milyen szerepben lenni, milyen egy szeretett személy szerepében, a szeretet szemével nézni önmagukra.

Ez az első nap arra adott lehetőséget, hogy felderíthessék fontos kapcsolataikat, a számukra fontos személyekhez fűződő érzéseiket és beállhassanak a legfontosabbak szerepébe. Így ismerkedhettek kicsit a szeretteik hozzájuk való viszonyulásával, legalább is azzal, ahogy ők megélik a kapcsolódást a másik szerepében. Hiszen amikor valaki szerepébe egy játék során belehelyezkedünk, valójában a saját elképzelésünket formáljuk meg a szerepben arról, ahogy mi megéljük a hozzánk való viszonyulását.

Régi szomatodrámások (akik már sokszor játszottak főszerepes játékot) is voltak a csoportban és ez a játék rengeteg új megtapasztalást hozott nekik.

Ez a nap lelkileg nagyon megmozgató, intenzív élményeket hozott, így zárásképpen nagy nevetések közepette bogoztuk ki az élő emberekből készített csomót, ami nem is volt olyan egyszerű. Viszont jó sokat mulattunk.

A második napunk, mivel a csoport igénye úgy kívánta, a tematikával ellentétben az „Én-Idő”-ről szólt. Olyan játékokra került sor, amelyekből erőt gyűjthettek, feltölthették a szeretettartályukat. Azokkal a számukra eddig ismeretlen minőségekkel találkozhattak saját magukban, amelyeket mindig kerestek és el sem képzelték volna, hogy mindez megjeleníthető egy játékban. Például egy résztvevő saját maga megalkotta ezeket a minőségeket, mint például az elfogadó szeretet, a beteljesült kívánság, az önzetlen adás és az őszinte figyelem. Elrendezte úgy a szereplőket, ahogy számára a legkifejezőbbek voltak ezek a minőségek és a leginkább tudott hozzájuk kapcsolódni. Megszűnt az idő, a kétkedés, csak az volt jelen, ahogy egymást tartva-ölelve összekapcsolódtak ő és a minőségek.

Ebben a légkörben, ezekkel a megélésekkel telt el gyorsan és nagyon tartalmasan ez a két napunk. Tudjuk, hogy nehéz így olvasva átélni mindezt, arra hívunk Téged, hogy csak kicsit csukd be a szemed és engedd meg magadnak, hogy megelevenedjenek a képek előtted.